Gyermekeink, és a mozgás…

Szentesen vagyok házi gyermekorvos, iskolaorvos, Makón én látom el a sportolókat a sportorvosi szakrendelésen. Uszodalátogatóként is látom a gyermekek ottani sporttevékenységét.

Ebben a minőségemben ellentétes tapasztalataim vannak: Azt tapasztalom, és statisztikák is ezt mutatják, hogy sokkal több az igazolt sportoló, akiknek nagy része komoly fizikai terhelésnek van kitéve, ami az egészséges fizikai fejlődésükhöz nagymértékben hozzájárul. Vidéken nem tapasztalom azt, hogy túl lennének terhelve a gyermekek: Azt, amit látunk a televízióban, hogy fiatal tornászok, úszók stb. nagyon nagy fizikai terhelésnek vannak kitéve, ami nem feltétlen egészséges, ez kis városokban nem jellemző, mert kevés csapat, sportoló van ilyen magas szinten. Inkább az ellenkezője fordul elő, elsősorban a labdarúgásban, hogy a vidéki csapatokban heti 2, nem túl nagy intenzitású edzés van, hétvégén pedig a meccs. Ez néha még az „egészségügyi mozgás” szintjét sem üti meg.

Sajnos, amit inkább iskolaorvosként tapasztalok, hogy ha egy iskolai osztály kb. 30 tagját vesszük figyelembe, abból nagyon kevesen sportolnak rendszeresen. (Ez legalább 3-szor 1-1.5 órás edzést jelent hetente!) Mindez annak ellenére feltűnő, hogy a Kiss Bálint Református Általános Iskolában, ahol iskolaorvos vagyok, az átlagnál jóval többen mozognak. Középiskolás korban sokkal rosszabb a helyzet, mert a tanulás, és egyéb okokból ebben az időszakban a korábban sportoló fiatalok is abbahagyják a rendszeres mozgást. Voltak felmérések, amelyek azt mutatták, hogy a gyermekek fizikai állapota a nyári szünet után rosszabb, mint a tanítási időszakban. Ez arra utal, hogy a gyermekek a szünetekben még annál is kevesebbet mozognak, mint iskolaidőben a tornaórákon.

Örvendetes törekvés a napi testnevelés óra beiktatása a tanrendbe, de kevés ehhez a tornaterem és a testnevelő tanár, s mivel más tanórák számát nem csökkentették, ez nagymértékben növeli a gyermekek, eddig is magas, tanórákkal történő túlterhelését. Szerintem nagyobb arányban mozognának rendszeresen a fiatalok, ha fejlesztenénk az iskolai sportolást. Itt nem élsportot várnák el a gyerekektől, de lehetne 3-4 edzésük, a cél az lenne, hogy a szomszéd iskola csapatát verjük meg valamilyen labdajátékban, vagy más sportágban. Ehhez olyan testnevelők kellenének, akiknek ezzel tudnának foglalkozni, nem csak társadalmi munkában, és ezt kellene nagyobb mértékben finanszírozni. Ez a befektetés hosszútávon az egészségügyi kiadásokat is csökkentené, hiszen jelenleg is azt tapasztaljuk, hogy alig látjuk betegrendelésen a rendszeresen sportoló gyermekeket. Erre az USA a jó példa, ott minden, akár egyetemi szinten is nagy hagyományai vannak az iskolai sportnak. Nálunk is megvolt ez 30-40 évvel ezelőtt, pl. az én általános iskolámnak is volt városi szinten eredményes kosárcsapata.

Dr. Németh Jenő
c. főorvos sportorvos
Fotó 2-3: Dömsödiné Teréz

A rovat a Pálmások Szövetsége megbízásából készült. LEGYEN A PÁLMA MINDENKIÉ! www.palmasok.hu